2011. március 8., kedd

Nőnapi Varecza László-vers

Múzsám széttárta combjait

Megcsókolt engemet a Múzsa,
                                              megcsókolta az Igét,
az öröktől valót és az örökké tartót
                                                     a kezdetet és a véget.
Szemérmesen levette bugyiját
                                            és a lélek minden fátylát
Lefeküdt nekem
                        a köpőcsésze, a gally és a frigyláda heverőjén,
                                                                                             eme hármaspecsét nászágyán
Széttárta combjait,
              pinájától fűszeres lett a lég,
                                    áramlott a pina penetráns illata
- Nyald ki mélyen a pinám,
                                         te váci Krisztus
Nézd, milyen nedves vagyok,
                                            kefélj,
                                                     kefélj meg, kérlek,
mélyebben, élvezni akarok,
                                         még, még, ne hagyd abba
Hacsak imádkoztam hozzád a kolostorban
                                              a házi Varecza-oltárnál,
mindig nedvesedtem,
           mindig rólad álmodtam a cellámban
                  annyira, de annyira vágyakoztam utánad,
valósággal önkívületbe esetem,
                                              annyira vágytam rád
Szűzanya a tanúja,
                           hogy mennyire akarlak
Te vagy az én Krisztusom,
                                       csókolj meg és kefélj,
                                                                       kefélj, kérlek
A lelkem egyesülni akar veled,
             ó, Szűzanyám, mindjárt elélvezek,
olyan jó,
             olyan finom !

(Folyóparton zokogok c. verseskötet, 2002.)

2 megjegyzés:

  1. Ha igazi lenne a rajongásotok Varecza László iránt, akkor a vers tördelésére is szántatok volna pár percet.

    VálaszTörlés
  2. Ezen ne múljon. Íme, a kötetbéli tördelés.

    VálaszTörlés