Blaszfémia, avagy istenkáromlás

Mi sem bizonyíthatja jobban a Mester eredendő zsenijét, mint az a tény, hogy már a kommunista időkben, matematikusként is képes volt skandalumot szítani! „1970-ben jelent meg első könyve, Konkrét és absztrakt struktúrák címmel. A mű nagy vihart kavart, olyannyira, hogy 1975-ben még mindig vitatéma volt” – írja a Wikipédia az esetről. Ilyesmit azonban nem tűrhetett az államhatalom, rá is küldte a hithű csahos kutyái egyikét, a ma is a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanító Schmidt Tamást, aki 1972-ben papírra vetette az Elmélkedés egy iskolásoknak szánt algebrakönyv ürügyén c. írását.

Mi sem bizonyíthatja jobban a kritizáló férfiú alkalmatlanságát az általa évtizedek óta betöltött posztra, egyáltalán hogy utcaseprésnél komolyabb tevékenységet folytasson, mint az, hogy nem látta meg Varecza Lászlóban azt, ami napnál világosabb evidencia: géniusszal van dolga. Olyan szellemóriással, akit és akinek bárminő tevékenységét nem lehet ugyanazokkal a köznapi eszközökkel méricskélni, mint amik az egyszerű halandók megítélésére rendelkezésre állnak. Szent Varecza László Halottat csak piedesztálra állítva lehet dicsérni, Istennek kijáró imádatban fürdetni, megvilágosító szavait áhítattal mormolni!