Mi sem bizonyíthatja jobban a kritizáló férfiú alkalmatlanságát az általa évtizedek óta betöltött posztra, egyáltalán hogy utcaseprésnél komolyabb tevékenységet folytasson, mint az, hogy nem látta meg Varecza Lászlóban azt, ami napnál világosabb evidencia: géniusszal van dolga. Olyan szellemóriással, akit és akinek bárminő tevékenységét nem lehet ugyanazokkal a köznapi eszközökkel méricskélni, mint amik az egyszerű halandók megítélésére rendelkezésre állnak. Szent Varecza László Halottat csak piedesztálra állítva lehet dicsérni, Istennek kijáró imádatban fürdetni, megvilágosító szavait áhítattal mormolni!
A tisztesség azonban megkívánja, hogy ideidézzük a bejegyzéshez apropót adó írás összegzését.
Varecza László könyve sem iskolásoknak, sem tanári kézikönyvnek nem ajánlható. A szerző az általa helyesen kitűzött célt nagy ívben elkerüli, az absztrakt algebrát egy definíciógyűjteményként állítja elénk. Az absztrakció folyamatát többnyire nem motiválja, öncélúnak láttatja. Szövegezése többször zavaros, néhány állítása hibás. Az anyag iskolai feldolgozásához alig ad útmutatást. A könyv hátsó borítója arról tájékoztatja a vásárlót, hogy a könyv „csak repülőgépről” ad képet az absztrakt algebra csodálatos birodalmáról, célja nem az apró részletek elemzése, hanem az összefüggő egész „gráfjainak” megláttatása. Eme lelkendező bevezető után megtudjuk, hogy „a szerző megvalósította célkitűzéseit” (a korábban idézett kettős célt). Az az érzésünk, hogy aki ezt a szöveget megfogalmazta, vagy nem olvasta el a könyvet, vagy nem tudja, mi az algebra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése